2007.08.28. 08:17 |
Cook
|
Itt fekszik mellettem a csodálatos nő. Akit imádok szeretek csodálok, Aki segít a nehéz percekben, akire felnézek, és aki felnéz rám. Ahogy én benne úgy Ő is bennem megtalálta a társat a másik felet, a vélt gondok és problémák leküzdőjét.
Életünkben a legjellemzőbb a harmónia és a boldogság. Imádom nézni , szeretni ölelni. Csodálom a gondoskodását, ahogy a gyerekeinkkel bánik. Imádom a gyerekeinket is.
2007.08.28. 06:19 |
Cook
|
Ez a történet a kedves öreg Csilla néniről szól. Mindenki ismeri és szereti a faluban. Messze híres az ügyes frappáns játékairól. Bölcs és tapasztalt. Hozzá jár a falu apraja nagyja tanácsokért. Mindenkit megért és mindenkin tud segíteni. Nagyon jól meglátja az emberekben azt, amit mások képtelenek észre venni. Verseket és meséket ír, ez az egyik kedvenc foglalatossága. Ebben tudja aztán igazán kifejezni magát. A másik a festészet. Senki nem érti a faluban, hogy honnan veszi azt sok derűt és boldogságot, amit a falu lakosai felé sugároz.
Elmondom honnan, egy nagy Varázslótól. Ezzel a Varázslóval még senki nem találkozott, vagy ha igen azt nem vette észre. Nehéz felismerni, mert Ő nagyon titkolózik felőle. Amikor néha-néha ejt egy-két szót róla, akkor is összezavarja az embereket. Mert mindig másra illik a személyleírás. Néha az embereknek az az érzése, hogy talán nincs is vagy csak Ő találta ki az egészet. De a Varázsló igen is létezik! A félreértéseket személyével kapcsolatban pont Csilla néni okozza. Mert az Ő Varázslója nem egy hétköznapi varázsló, hozzá olyan nem is illene. Ez egy nagyon különös Varázsló. Olyan különös, szeszélyes és kiismerhetetlen, hogy még Őt is becsapja. Azzal csapja be, hogy mindig más alakot öltve jelenik meg Neki. Így a faluban kisebb varázsló kavalkád van, mert megjelentek az önjelölt Varázslók. Persze ez egy ideig tetszet Neki is, mert ugye tudjuk, hogy mennyire szereti a játékokat. Ha a Varázsló nem lenne, akkor lehet, hogy Ő se élne már. Viszont a Varázsló személyét csak Csilla néni tudja felfedni. De ez valamiért nem megy. Egyenlőre jobb a játékot bizonytalanságot fent tartani. Ez azért van, mert felfedni a titkot csak úgy lehet, ha Csilla néni az egész falu felé megnyitja titkait. De Ő ezt egyelőre valamiért nem teszi. Annak ellenére, hogy Ő is tudja, hogy milyen csodálatos és fantasztikus asszony, fél hogy esetleg a falu rosszul fogadja a titkait.
Bármennyire is szereti és szórakoztatja a játék úgy tűnik, hogy kezd Ő is belefáradni és néha talán el is bizonytalanodik. De ne féljetek el fog jönni az a pillanat, amikor engedi nekünk felismerni a Varázslót. Akkor lesz csak igazán nagy csoda a faluban. Legyetek rá felkészülve!
2007.07.29. 00:18 |
Cook
|
Édesdrága! Te vagy az én angyalom. Agyam kavarog, és mostanában átveszi az uralmat, de a Te határtalan érzékiséged mindig segít megtalálni a jó érzéseket. Nem írok és nem hívlak. Nem tudom, hogy miért teszem. Szeretnék okos lenni és ezáltal leszek buta. Imádom ahogy kifejezed magad és olyan mélységekbe hatolsz bennem, ahol senki de még én sem jártam. Kezdem érteni, hogy mit értesz a "No para" alatt. :-) Mégis mindent túl dimenzionálok. De ennek is biztos oka van. Valószínűleg szeretek aggódni, de vajon miért? Ettől érzem magam fontosnak és okosnak, hogy ilyen "nagy" gondokat is megtudok oldani? De ez hülyeség, mert aztán nem tudok neki örülni. :-( Örülni azoknak a pillanatoknak tudok, amikor kikapcsolsz és megszűnik körülöttem a világ. Viszont utána nagyon hamar visszazuhanok a "para" valóságba. És azt gondolom, hogy nem vagyok normális és őrültségeket követek el.
Veszítelek folyamatosan el. Ez a jó irány? Mindent odaadtunk egymásnak amit kellett? Nagyon sok forró szeretetet akarok adni még neked és utána elengednélek kiröppentenélek mint egy galambot a nagy világba, hogy repülj élvezd az életet.
Te egy madár vagy és tudom, hogy én mi vagyok neked az ág, akin megpihenhetsz a sok repülés után. Vannak még más ágak is, amiket szeretsz, de rajtam szívesen ücsörögsz, mert megnyugtat és biztonságot ad. Bár mostanában rakoncátlankodik az ág, emiatt nem is nagyon repkedsz rá, de talán azért sem, mert ezt most az ág se nagyon engedi. Figyelem, ahogy repkedsz és irigyellek, mert én képtelen vagyok egyenlőre repülni. Lassan biztos belefáradsz, hogy nem tudsz engem is folyamatos repülésre bírni. Gondolom ezért is veszekszel velem. Nem tudom mi legyen. Megnyílok, de lassan. Legalábbis remélem. Az erőm és képességem tényleg meg van rá.
2007.06.23. 18:07 |
Cook
|
Tudom fura vagyok. De az is lehet, hogy nem. Csak egyszerűen nem értem magam, ezért gondolom, hogy fura vagyok. Még mindig harcol a szívem és az eszem. Mostanában az ész áll nyerésre. Gyáván menekülök. De ott vagy Te, Édesdrága! Piszkálod az eszem és közben hozzáérsz a szívemhez. Nagyon fura érzés. Nem tudom kezelni. Úgy érzem melletted magam mint egy kis diák. Az hiszem jelenleg bukásra állok. De sejtem, hogy téged mi mozgat. Te is csalódnál, ha elbuknák. Őszinték vagyunk, de még nem eléggé. Spontának vagyunk, de még nem eléggé. Egy dolgot biztos nagyon szeretnék. Hosszan együtt lenni veled, csendben nem szólni semmit és élvezni az energiák szabad áramlását.
2007.03.26. 12:05 |
Cook
|
Nem az agy, a szív a kiváncsi. Mond hát mit szeretnél? Hogy szeressenek. Dehát szeretnek! Õ is szeretett. Csomóan mások is szeretnek! Miért nem látod? Mit akarsz???? Fogalmad sincs!
A humor az agy játéka. Ügyes. Jó trükjei vannak a problémák elrejtésére.
Csapongok nem találom az átjárót az agyam és a szívem között. Van egyáltalán. Valószínûleg nincs. Az agy elnyomja a szívet az ügyes trükjeivel. A hálátlan pedig Õ táplálja.
Oké megpróbálok kikapcsolni Tied a szó. Uralkodj. Öntsd ki magad. Nem megy. Ez a probléma!
2007.03.26. 11:58 |
Cook
|
Itt van Õ és képtelen vagyok elengedni. Miért? Szeretem még? Nem, vagy inkább úgy mondanám, hogy úgy semmiképpen sem. Akkor miért nem tudom elengedni? Büszkeségbõl? Azt sem hiszem. Akkor miért? Valami nem stimmel vele.
Ma emaileztünk. Az az érzésem, hogy végig engem hibáztat a szakításunkért. Igen végülis én mondtam ki a végszót, de én úgy érzem, hogy ez nem csak rajtam múlott. Azt mondja, hogy nem tettem meg semmit a kapcsolatért. Ebben érzek némi igazságot.
Nagyon nagy benne a düh. Ez az egyik probléma. Miért ilyen dühös? Máskor is szakított már. Talán csalódott? Az nem ok dühre. Azt érzem, hogy valami más van a problémái mögött. De mi az? Vagy csak a felelõségem akarom menteni? Nem ezt semmiképpen sem hiszem. Hibáztam ez egyértelmû. Persze még azt sem tudom, hogy mit, de hibáztam. Mitõl mérges? Nincs semmi baja!!! Játszik! Azért játszik mert Õ sem tudja mit akar! Felállított egy elváráslistát és az alapján keres. De nem mûködik a lista. Engem dobott oda neki, és meg nemet mondtam.
A listájára mérges. Vagy ez túl egyszerû megoldás lenne?
Arról papol nekem, hogy én nem tudom kimutatni az érzelmeimet. Ez igaz, de Õ kitudja? Igen egy fajta képpen igen. Én azt terhesnek éreztem. Megfolytott a szeretete. Annyira, hogy nem voltam képes a sajátjaimat kimutatni.
2006.12.07. 11:29 |
Cook
|
Mi a szeretet? Azt hiszem rögtön sikerül egy nehéz témának neki ugranom. A mindennapi próblémák mellett jelenleg a legnagyobb gondot a magánéletem terén érzem. Úgy érzem, hogy a szeretet kell megértenem kiismernem, hogy tovább tudjak lépni. Tudni kell, hogy nem csak szeretetet nem tudok adni sem elfogadni, hanem egy-két jelentéktelen érzelmet sem mutatok ki sokszor. Hátterében nem tudom mi lehet valószínûleg védekezõ mehanizmus a lehetséges konfliktusokkal szemben. Kavarognak a kérdések a fejemben. Hogyan szeressek? Mikor szeressek? Kit szeressek? Milyen szeretet van? Mennyire szeressek? És a kérdések írása közben is érzem, hogy félek szeretni, pedig már nagyon szertnék úgy igazán! Vajon tudok-e szeretni? Valószínûleg igen, de nem próbálom meg.
2006.12.07. 11:28 |
Cook
|
Munkatársam és fõnököm inspirálása nyomán én is blog irásba kezdek. Tekintettel arra, hogy fogalmazásból sose voltam jó /helyesírásból még annyira sem/ nehéz kezdetnek igérkezik. De én imádom a kihívásokat. Vonzódom az új dolgokhoz, melyek teljesen idegenek számomra, és elérésük szinte lehetetlennek tûnik.
A személyiségem elég kusza, szétszort és csapongó, ezért kiváncsi vagyok, hogy ki tud-e ebbõl alakulni egy egységes egyedi stílus. Az is lehet, hogy úgy járok, mint a Brian élete címû filmben, amikor a nép kiabálja, hogy "...mi mind egyéniségek vagyunk...". Elválik.
Utolsó kommentek