Itt van Õ és képtelen vagyok elengedni. Miért? Szeretem még? Nem, vagy inkább úgy mondanám, hogy úgy semmiképpen sem. Akkor miért nem tudom elengedni? Büszkeségbõl? Azt sem hiszem. Akkor miért? Valami nem stimmel vele.
Ma emaileztünk. Az az érzésem, hogy végig engem hibáztat a szakításunkért. Igen végülis én mondtam ki a végszót, de én úgy érzem, hogy ez nem csak rajtam múlott. Azt mondja, hogy nem tettem meg semmit a kapcsolatért. Ebben érzek némi igazságot.
Nagyon nagy benne a düh. Ez az egyik probléma. Miért ilyen dühös? Máskor is szakított már. Talán csalódott? Az nem ok dühre. Azt érzem, hogy valami más van a problémái mögött. De mi az? Vagy csak a felelõségem akarom menteni? Nem ezt semmiképpen sem hiszem. Hibáztam ez egyértelmû. Persze még azt sem tudom, hogy mit, de hibáztam. Mitõl mérges? Nincs semmi baja!!! Játszik! Azért játszik mert Õ sem tudja mit akar! Felállított egy elváráslistát és az alapján keres. De nem mûködik a lista. Engem dobott oda neki, és meg nemet mondtam.
A listájára mérges. Vagy ez túl egyszerû megoldás lenne?
Arról papol nekem, hogy én nem tudom kimutatni az érzelmeimet. Ez igaz, de Õ kitudja? Igen egy fajta képpen igen. Én azt terhesnek éreztem. Megfolytott a szeretete. Annyira, hogy nem voltam képes a sajátjaimat kimutatni.
Miért nem engedem el?
2007.03.26. 11:58 | Cook | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr4351078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek