gondolatok

Gondolatok, vélemények, érzések küldése a nagy ismeretlen éterbe.

Utolsó kommentek

  • Cook: Valahol a neten találtam és egyszerűen nagyon megtetszettek. (2008.09.17. 10:00) Idézet IV.
  • Cook: Hogy ne legyek mindig türelmetlen. (2008.09.17. 09:57) Idézet II.
  • leon: és ez mit mond Neked? (2008.09.16. 10:19) Idézet II.
  • leon: gyönyörűek ezek az idézetek, az utolsó kettő, hmmm igazán szépséges, szerelmes. Mi késztet arra, h... (2008.09.16. 10:03) Idézet IV.
  • leontopodium: ilyen és ehhez hasonló gondolatoktól? De ebben most arról van szó, hogy a boldogságtól lehet a leg... (2008.06.20. 21:04) Sírás
  • Utolsó 20

Külső feed

Houston we have a problem

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Rovatok

Zűrzavar a fejben

2007.07.29. 00:18 | Cook | Szólj hozzá!

Édesdrága! Te vagy az én angyalom. Agyam kavarog, és mostanában átveszi az uralmat, de a Te határtalan érzékiséged mindig segít megtalálni a jó érzéseket.  Nem írok és nem hívlak. Nem tudom, hogy miért teszem. Szeretnék okos lenni és ezáltal leszek buta. Imádom ahogy kifejezed magad és olyan mélységekbe hatolsz bennem, ahol senki de még én sem jártam. Kezdem érteni, hogy mit értesz a "No para" alatt. :-) Mégis mindent túl dimenzionálok. De ennek is biztos oka van. Valószínűleg szeretek aggódni, de vajon miért? Ettől érzem magam fontosnak és okosnak, hogy ilyen "nagy" gondokat is megtudok oldani? De ez hülyeség, mert aztán nem tudok neki örülni. :-( Örülni azoknak a pillanatoknak tudok, amikor kikapcsolsz és megszűnik körülöttem a világ. Viszont utána nagyon hamar visszazuhanok a "para" valóságba. És azt gondolom, hogy nem vagyok normális és őrültségeket követek el.
Veszítelek folyamatosan el. Ez a jó irány? Mindent odaadtunk egymásnak amit kellett? Nagyon sok forró szeretetet akarok adni még neked és utána elengednélek kiröppentenélek mint egy galambot a nagy világba, hogy repülj élvezd az életet.
Te egy madár vagy és tudom, hogy én mi vagyok neked az ág, akin megpihenhetsz a sok repülés után. Vannak még más ágak is, amiket szeretsz, de rajtam szívesen ücsörögsz, mert megnyugtat és biztonságot ad. Bár mostanában rakoncátlankodik az ág, emiatt nem is nagyon repkedsz rá, de talán azért sem, mert ezt most az ág se nagyon engedi. Figyelem, ahogy repkedsz és irigyellek, mert én képtelen vagyok egyenlőre repülni. Lassan biztos belefáradsz, hogy nem tudsz engem is folyamatos repülésre bírni. Gondolom ezért is veszekszel velem. Nem tudom mi legyen. Megnyílok, de lassan. Legalábbis remélem. Az erőm és képességem tényleg meg van rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://gondolatok.blog.hu/api/trackback/id/tr51127320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása