gondolatok

Még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Fáj, nagyon fáj!!! Kitéptél a szívemből egy darabot. Remélem megérte. De talán elindulunk mindketten egy jobb szebb irányba. Amit kaptam sose feledem. Ennyit, így még nem kaptam soha senkitől. Végtelenül hálás vagyok! És persze össze vagyok zavarodva. Mint tanítvány megbuktam! Nem tudtam elővarázsolni a királynőt belőled. Megérdemlem a büntetést. Mai napig tudom, látom és érzem, hogy királynő vagy! Ha repülni nem is sikerült együtt azért nagyon jól össze tudtunk olvadni. Ha a csókodra gondolok, felforrósodik és elgyengül a testem. Ezek hiányoznak a legjobban. Jó volt érezni, hogy ha kicsit is, de én is tudok valamit adni. Talán ezért is fáj ennyire. Rossz érzés vesztesnek lenni. Nekem csak annyi dolgom lett volna, hogy tükröt tartsak eléd és erre nem voltam képes. Te eközben milyen játszi könnyedséggel tartottál nekem tükröt. Köszönöm! Biztos mindennek oka van. De ez nem sokat könnyebbít a fájdalmamon. Nem akarlak elveszíteni, de szeretlek annyira, hogy tudjam mikor kell elengedni. Bár fáj, de nem terhellek tovább. Járd az utad, amit járnod kell. Én is ezt fogom tenni. És nagyon remélem, hogy a pihenő helyeken, az útelágazásoknál összetalálkozunk. Ha repülni nem is de vissza és előre tekinteni szerintem jól tudunk együtt.